És hopp!A padlótól plafonig terjeszkedő filmgyűjtemény egyik fölső polcáról egy eddig nézetlen DVD kacsingat felém - nevezetesen a nemrég beszerzett "A nyolcadik utas a halál"-ról van szó, amire már rég fentem a fogamat. Tok kinyit, lemez berak. Snitt, másfél óra múlva. Beszarás. Miközben a padlóról szedegetem fel az államat, erősen eltűnődöm azon, hogy a mai, CGI-vel összerakott, élethű filmes trükkök, miért nem tudnak olyan hatást kelteni, mint egy szörnynek beöltöztetett feka csávó egy '79-es sci-fiben. No, mielőtt túlságosan belelovalnám magam a gyűlölöm-a-szar-holivudi-látványfilmeket című hisztimbe (ami egyszer külön cikket fog kapni), hadd meséljem el, hogy kerültem kapcsolatba a regénnyel.

 

2011. augusztus, káptalantóti biopiac - a legjobb ebben a helyben az, hogy a mézes, sajtos, szappanos standok közül néha-néha kilóg egy könyves is, ahol pedig általában olyan remekműveket osztogatnak párszáz forintokért, hogy az fantasztikus. Kezemben van már Kurt Vonneguttól A titán szirénjei és Stephen King Tortúrája, amikor megakad a szemem

egy harmadik könyvön. Ezen:

 

Bizony, bizony. Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat, egyenesen 1987-ből. Amikor egy olyan könyvet lát az ember, aminek a címe megegyezik valamelyik film címével, automatikusan felteszi a kérdést: Ez az a könyv, amiből ez a zseniális film készült, vagy az, amit valami tehetségtelen béríró firkantott a forgatókönyv alapján? Mit tehet ilyenkor az ember? Elolvassa az eredeti megjelenés dátumát: 1979. Pont mint a filmé. Elolvassa a fülszöveget? Esetleg kiderül belőle. Elolvassa könyvet? Ide azt a rohadt bökőt, hogy kiderül.

 

A könyv, bár rövidke, alig 250 oldal, mégis beletellett egy teljes hétbe, mire kiolvastam - mentségemre szóljon, közben körbebringáztam a Balatont - és úgy odatett, mint anno a film, és biztosan állíthatom: elsőként vala a regény.

 

Vannak olyan adaptációk, amik messze elmaradnak az eredeti színvonalától (elsőként beugró példa a rémesen szar dévidlincs-féle Dűne), míg mások erősen megközelítik azt (gyűrűkura). Így utólag visszanézve, az Alien nemcsak, hogy megközelíti Alan Dean Foster regényének színvonalát, szorosan annak nyomában lohol, és csak egy paraszthajszállal veszít.

 

Ridley Scott filmje elképesztően könyvhűre sikerült. Csak néhány jelenet lett kihagyva, vagy átalakítva, amik közül csak egy miatt (amikor Ripley megtalálja az idegen fészkét) fáj a szívem, de ez a rész a 2003-ban kiadott rendezői változatban már helyet kapott. A feszültséget mindkét mű szinte tökéletesen fokozza, a könyv azonban mégis több valamivel.

 

Mégis mivel?

 

A film/könyv alapszituációja szerintem mindenki előtt ismeretes: hét űrhajós + vérengző űrlény(+ Jones cica (: ), nuku segítség, nuku külvilág. Most hagyjuk picit kedvenc pici idegenünket, és koncentráljunk a hét űrhajósra, akik a filmben veszekedtek, civakodtak, viccelődtek, plusz juttatást követeltek SPOILER androidoskodtak SPOILER VÉGE, de semmi egyéb, a regény viszont különös figyelmet fordít a szerencsétlenek egymással való kapcsolatára, lelki világukra, mint a film, ez egyértelmű, hiszen megvan neki néhány olyan eszköze, amit a film nem használhat, de ez jelentős pluszt ad hozzá az élményhez, és kicsit az olvasó is jobban kötődik azokhoz a személyekhez, akik a szeme láttára halnak meg. Továbbá a könyvben - nem sokkal - többet megtudunk a lényről, vagy éppen a film első felében szereplő idegen űrhajóról.

 

Értékelés:

 

Könyv: 9.5

Film: 9.4

 

A filmalkotás valószínűleg sokkal ismertebb, mint a regény, ennek ellenére mindenkinek erősen ajánlom ez utóbbi beszerzését is - nem fogjátok megbánni.